Összefoglalás és módszertani megjegyzések

A világ országaiban a XIX. század közepe óta tartanak népszámlálásokat. A felvételek célja nemcsak az, hogy az adott ország népességi és lakásviszonyait teljes körű összeírás alapján felmérjék, hanem az is, hogy a kapott adatokat más országokéival összehasonlítsák. Ennek biztosítására a nemzeti statisztikai szolgálatok nemzetközi szervezeteket hoztak létre, amelyek a különféle statisztikai mérésekhez módszertani ajánlásokat dolgoznak ki. A népszámlálási tematikában meghatározzák azokat a kérdéseket, amelyeket mindenképpen meg kell kérdezni ahhoz, hogy a nemzeti összeírás a világnépszámlálás részének legyen tekinthető. Ezen alapvető kérdések ajánlása mellett kidolgozzák azokat is, amelyek nemzeti programba történő felvétele fakultatív, az ország helyzete, a lakosság jellemzői alapján történhet meg.

A vallás megkérdezése azokban a heterogén vallási összetételű országokban fontos, amelyekben a különböző vallási csoportok eltérő társadalmi, kulturális, gazdasági körülmények között élnek. A vallás vizsgálata irányulhat valamely valláshoz tartozásra; egy vallási közösséghez való adminisztratív tartozásra; vagy a vallásosságra, a vallás tanainak elfogadására, előírásai szerinti életvitelre, a közösségi hitéletben való részvételre, a vallás gyakorlására. A népszámlálás során – egyfelől a részletesebb felvétel nehézkessége, időigénye miatt, másfelől a magánszférába való túlzott beavatkozást elkerülendő – nem célszerű a sokféle, összetett jellemzővel rendelkező vallásosságot, vagy a vallás gyakorlásának vizsgálatát célul tűzni. Ezért a magyar népszámlálások a valláshoz, felekezethez tartozás vizsgálatára terjedtek ki. Annak megállapítására, hogy az összeírt milyen vallású, a népszámlálások kizárólag a megkérdezett önbesorolására támaszkodtak. Az első, 1870. évi népszámlálás kérdőívén a következőképpen fogalmazták meg a kérdést:

Vallása: t.i. római-, görög-, örmény-katholikus; görög-, örmény-keleti egyházbeli; helvét, ágostai-evangelikus, unitárius, más keresztyén hitfelekezetű; mózesvallású; más nem keresztyén hitfelekezetű-e az illető?

Az 1880. évi népszámlálás kérdőíve nem tartalmazott példákat a bejegyzésre: „Mi a vallása, hitfelekezete?”. Az 1890. és 1900. évi népszámlálás vallásra vonatkozó kérdése nem hozott jelentős újdonságot, míg 1910-től a feleletrovatban aláhúzással megjelölhető, előnyomtatott válaszok is szerepeltek. 1930-ban e válaszszavak mellett első ízben szerepeltek a gépi feldolgozást segítő kódszámok: „róm. kath. (1), – gör. kath. (2), – reform. (3), – ágostai h. ev. (4), – gör. kel. (5), – unit. (6), – izr. (7) [kongr. (neolog) (8), – orth. (9), – statusquo (10) szervezetű hitközség tagja],”. Az 1941. évi népszámlálás során a visszacsatolt területeken némileg eltért a vallás kérdés válaszrésze az országos kérdőívétől, több aláhúzható válaszlehetőséget biztosított. Valamennyi kérdőíven szerepeltek ugyanakkor a következő válaszszavak: „róm. kat. – gör. kat. – ref. – evang. – gör. kel. – unit. – izr. – baptista”.

A magyar népszámlálások vallási idősora 1949-ben szakadt meg. A vallást is tudakoló utolsó népszámláláskor a számlálólap a vallásnál a következő feleletrészt tartalmazta: „róm. kat. – gör. kat. – ref. – evang. – gör. kel. – unit. – izr. – baptista – egyéb, mégpedig: ................ – felekezeten kívüli”.

A 2001. évi népszámlálás felvételi tematikájának kialakítása során a vallás szerepeltetésének kérdése váltotta ki a legnagyobb társadalmi és tudományos polémiát. Az érvek és az ellenérvek között egyaránt felbukkant az indoklás: utoljára ötven éve szerepelt a kérdés a népszámlálási kérdőíven. Az 1950-es években az egyházak szerepének gyöngítése céljából, az állam és egyház szétválasztásának indokával háttérbe szorították az egyházakat és a vallási problémákat. Ezzel együtt járt az is, hogy 1960 és 1990 között lebonyolított népszámlálások felvételi témakörei között nem szerepelhetett a vallás.

Az ezredforduló körüli népszámlálásokra vonatkozó Európai Uniós ajánlás a vallásra, felekezetre vonatkozóan a következőket tartalmazza:

Vallás (nem alapvető ismérv)

Egyes országok kívánatosnak tarthatják a vallásra vonatkozó információk gyűjtését. Ezek közül a legfontosabbak:

  – egy egyházhoz vagy vallási közösséghez való formális tartozás;

  – egy egyház vagy vallási közösség életében való részvétel;

  – vallásos hit.

Ha csak egy kérdést tesznek fel, ajánlatos, hogy az az a) jelű legyen, lehetővé téve a nemleges válaszadást is.

A 2001. évi népszámlálás kérdőíve a nemzetközi ajánlásnak megfelelően – hasonlóan a vallást is kérdező korábbi magyar népszámlálásokhoz – az egy egyházhoz, felekezethez, vallási közösséghez tartozást kérdezte. Eltérés volt a korábbi népszámlálásokhoz képest abban, hogy – több vallási szervezet kifejezett tiltakozására – ezúttal egyetlen vallás neve sem szerepelt előnyomtatott válaszlehetőségként (a korábbi népszámlálások kérdőívein a történelmi egyházak neve – hasonlóan más kérdések gyakori válaszaihoz – előnyomtatottan szerepelt).

A rendszerváltozás nemcsak a társadalmi és politikai viszonyokra, hanem a jogi környezetre is jelentős hatással volt. Alapvetően befolyásolta a 2001. évi népszámlálás előkészítését és lebonyolítását, hogy az adatvédelemről önálló jogszabályt alkottak – az 1992. évi LXIII. törvényt –, amely a népszámlálási témák közül a vallást, a nemzetiséget és a fogyatékosságot a különleges adatok közé sorolja. A különleges adatok gyűjtésének és kezelésének szigorú feltételei vannak. A magyar népszámlálások közül – összhangban a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvénnyel – első ízben a 2001. évi népszámlálás kérdőíveire nem került fel az összeírt családi és utóneve, valamint (ellentétben a korábbi gyakorlattal és a 2001. évi népszámlálás többi kérdésével) az összeírt dönthetett, hogy kíván-e válaszolni a különleges adatokat tudakoló kérdésekre.

A 2001. évi népszámlálás kérdőíveinek kialakításakor és a számlálóbiztosok felkészítésekor a korábbiaknál is körültekintőbben kellett eljárni. Az önként megválaszolható kérdések a személyi kérdőív végére kerültek. Az e kérdéseket tartalmazó fejezet elején kiemelten szerepelt a tájékoztatás, hogy a további kérdésekre a válaszadás nem kötelező. A számlálóbiztos a kitöltési utasításban a következő útmutatót kapta a vallás kérdezéséhez:

24. kérdés: Vallása, hitfelekezete?

Minden – szülői, hozzátartozói – befolyástól mentesen azt a vallást, hitfelekezetetet kell megjelölni vagy beírni, amelyhez tartozónak az összeírt személy vallja magát. Csak egy vallás, hitfelekezet bejegyzésére van lehetőség.

A nem tartozik egyházhoz, felekezethez választ kérjük bejelölni azoknál, akik úgy érzik, hogy egyik vallás vagy hitfelekezet nézeteit sem fogadják el magukénak.

A vallás beírásánál kerülni kell az általánosító bejegyzéseket (pl. keresztény, katolikus). A nagy, történelmi egyházaknál elegendő beírás: római katolikus, görög katolikus, református, ágostai hitvallású evangélikus; a kis egyházakhoz, vallási csoportokhoz tartozók esetében az egyházi közösség megnevezését kérjük beírni, pl. AGAPÉ Gyülekezet, A Metafizikai Hagyomány Egyháza, A Tan Kapuja Buddhista Egyház, Kínai Keresztyén Gyülekezet. Nem elegendő beírni pl. azt, hogy ortodox, hanem meg kell jelölni, hogy szerb ortodox, román ortodox stb. valláshoz tartozónak érzi magát az összeírt.

A vallási szervezetek, közösségek általában a vallás megjelölését javasolták híveiknek, bár voltak olyan szervezetek is, amelyek a választól való elzárkózást tartották helyesnek. Az összeírtak kilenctizede – több mint 9 millió személy – azonban érdemben felelt a kérdésre: 74 százalék (7 millió 600 ezer fő) megjelölt valamilyen egyházat, felekezetet, további 15 százalék pedig egyházhoz, felekezethez nem tartozónak vallotta magát.

A lakosság csaknem 260-féle egyházhoz, felekezethez, vallási szervezethez, közösséghez sorolta magát. A népesség közel 55 százaléka, a vallást megjelölők csaknem háromnegyede a katolikus egyházhoz tartozik. Közülük 5,3 millió a római katolikusok száma, a görög katolikusoké megközelíti a 269 ezret. A református egyházhoz tartozónak vallották magukat 1 millió 623 ezren, az evangélikusok száma 304 ezer. Az izraelita vallást 13 ezernél némileg kevesebben jegyezték be.

A vallásukról, felekezeti hovatartozásukról nyilatkozók életkori jellemzői

2001-ben a népesség átlagos életkora 39,2 év volt; a férfiaké (37,1) négy évvel alacsonyabb, mint a nőké (41,1). Általában jellemző, hogy a vallása, felekezeti hovatartozása kérdésre érdemi választ adók – azaz a valamilyen egyházhoz, felekezethez tartozást bejegyzők – átlagos életkora magasabb, mint a népesség egészének, vagy az összes férfinak, nőnek. A vallási, felekezeti hovatartozásukat vállalók aránya az életkorral párhuzamosan növekszik. A gyermekkorúak (0–14 évesek) körében nem éri el a 65 százalékot a valamilyen valláshoz tartozók aránya, a fiatal felnőttkorúak között már több mint kétharmaduk (68 százalék) jelölt meg vallást, felekezetet. A 40–59 évesek körében a valláshoz tartozók aránya ennél is tíz százalékponttal több, az időskorúaknak viszont csak alig több mint egytizede nem jelölt meg valamilyen vallást. Ebből következően a népesség átlagos életkoránál a valamilyen valláshoz tartozóké csaknem egy évvel magasabb, a nem tartozik egyházhoz, felekezethez választ adóké viszont több mint tíz évvel alacsonyabb.

A férfiak és a nők átlagos életkora közötti 4–5 éves különbség – kisebb-nagyobb ingadozással – az egyes vallásokhoz tartozók körében és a választ nem adók között is tapasztalható. Csaknem azonos viszont a nem tartozik egyházhoz, felekezethez választ adó férfiak és nők átlagos életkora: a férfiaké 28,8, a nőké pedig 29 év.

A jelentősebb vallások, felekezetek közül a görög katolikusok átlagos életkora a legalacsonyabb, nemenként és összességében is megegyezik az országos átlaggal. Két és fél évvel idősebbek náluk a római katolikusok, majd a reformátusok következnek 42,5 éves átlagos életkorral. Az evangélikusok átlagosan 44,8 évesek. A történelmi egyházak hívei közül a legidősebbek az izraeliták, átlagos életkoruk megközelíti az 53 évet. Körükben a legnagyobb a nemek átlagos életkora közötti eltérés is, a férfiak átlagosan 48,8, a nők 55,9 évesek.

A vallás és a családi állapot

A lakosság 39 százaléka nőtlen, hajadon, közel 44 százaléka házas családi állapotú. Az özvegyek aránya megközelíti a 10 százalékot, és 10 000 személy közül 743 törvényesen felbontotta házasságát. Az egyházhoz, felekezethez tartozók körében – részben az életkori sajátosságaik miatt – 5 százalékponttal alacsonyabb a nőtlenek, hajadonok aránya, ami a házasoknál (3 százalékpont) és az özvegyeknél (2 százalékpont) jár az arányok növekedésével.

Az egyházhoz, felekezethez tartozók körében csaknem három százalékkal haladja meg az országos átlagot a házasok aránya, legmagasabb az evangélikusoknál, akiknek 47,6 százaléka házas. A kedvezőtlen korösszetétel miatt az izraeliták családi állapot szerinti összetétele tér el leginkább az országos és az egyházhoz, felekezethez tartozók összességének családi állapot szerinti megoszlásától. Rendkívül alacsony, mindössze 28 százalék körükben a nőtlenek, hajadonok aránya, a házasoké is 41 százalék alatt marad (szemben az országos 44, illetve az egyházhoz, felekezethez tartozók több mint 46 százalékos házas arányával), ugyanakkor kiugróan magas az özvegyek (csaknem 20 százalék) és az elváltak aránya.

Az egyházhoz, felekezethez nem tartozók körében negyede az özvegyek aránya, az egyházhoz, felekezethez tartozókénak, de az országos átlagnak is csak alig harmada. A házasok aránya is csak háromnegyede, mint a népesség egészében, viszont a nőtlenek, hajadonok aránya csaknem másfélszerese az országos, illetve több mint másfélszerese a valláshoz, felekezethez tartozók körében tapasztalt aránynak. Az eltérés ezúttal is egyértelműen a korösszetételből adódik.

Az egyes településtípusokon élők vallási adatai

A népesség 64 százaléka városban – több mint 17 százaléka Budapesten, 20 százaléka megyei jogú, 27 százaléka pedig egyéb városban – él. A katolikus egyházhoz tartozók – mind a római, mind a görög katolikus vallást bejegyzők – körében az országos átlagot 5 százalékponttal meghaladó a községekben élők aránya, de a reformátusok és az evangélikusok körében is 4, illetve 3 százalékponttal magasabb a községi népesség aránya, mint az országban. Az izraeliták közel háromnegyede Budapesten él, körükben a községi népesség aránya nem éri el a 7 százalékot. Mind az egyházhoz, felekezethez nem tartozók, mind a kérdésre nem válaszolók aránya Budapesten a legmagasabb, az eltérés fokozatosan csökken településtípus, ezzel együtt a település nagysága szerint. Az egyházhoz, felekezethez nem tartozók kevesebb mint egyötöde, a kérdésre nem válaszolók alig több mint egynegyede él községben.

Az adatokról

Az adatok a népszámlálási lakónépességre vonatkoznak. A népszámlálási lakónépesség azon személyek csoportja, akik ténylegesen az összeírás helyén tartózkodnak, életvitelszerűen ott élnek, az adott lakcímen rendszerint elérhetők, éjszakai pihenésüket leggyakrabban ott töltik, onnan járnak dolgozni, illetve tanulni. A népszámlálási lakónépesség eltér a bejelentett lakónépességtől, amely a lakcímbejelentés jogi helyzetének megfelelően csoportosítja az adott terület népességét.

A területi csoportosítás szerint a kötet régiókra, Budapestre, a megyékre, statisztikai kistérségekre, városokra, községekre és Budapest kerületeire vonatkozó adatokat tartalmaz. A kerület megjelölése nélkül sorok azon budapesti összeírtak adatait tartalmazzák, akik esetében a kerülethez tartozást nem lehetett megállapítani. A kistérségek és az oda sorolt városok, községek, illetve a régiók és az azokban tartozó megyék a felsorolásban azonos sorszámot kaptak.


* * *

Az 5. Vallás, felekezet c. kötet és a jelenleg közölt adatok közötti eltérések okairól

A kötet megjelenését (2002. július) követően nyilvánvaló kódolói hiba került feltárásra. A vallási bejegyzések feldolgozási kódsegédlete – amely segítségével a helyszíni felvételt irányító felülvizsgáló a szöveges bejegyzést kódszámmá alakította – kéthasábos nyomtatású volt. A segédletben hasábonként először a vallás kódszáma, majd a megnevezése szerepelt. Egy felülvizsgálati kör anyagában a kódoló az evangélikus vallás nevét kikeresve tévedésből nem a megnevezés előtt, hanem a mögötte feltüntetett kódszámot, azaz egy másik vallás kódszámát alkalmazta a kódolás során. A hibásan alkalmazott kódszám szerinti vallás az 1. és a 2. sz. táblázatban „A felsoroltak közé nem tartozó vallások”, a 3. sz. táblázatban pedig a „Más egyházhoz, felekezethez tartozik” csoportba soroltak közé tartozik. Tekintettel arra, hogy a hiba egyértelműen behatárolható és nagy biztonsággal javítható volt, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke engedélyével az adatállomány javítása és újbóli feldolgozása megtörtént. Emiatt az érintett települési és összesített adatok az evangélikus vallásra és az említett vallási csoportra vonatkozóan eltérnek a nyomtatott kiadványban megjelentektől.





Tartalom